A rendezvény a modern kori Visegrádi Együttműködés 25. évfordulója alkalmából - mely 2016 julius 8-9-10-én kerül megrendezésre- különleges műsorral várja a középkori kultúra iránt érdeklődő vendégeket. A három napig tartó rendezvénysorozat elsősorban a magyar,- és középeurópai történelem kiemelkedő 14 és 15. századait mutatja be, egyedeülállóan hangulatos és hiteles környezetben.
A fesztivál a nyár és a régió legjelentősebb hagyományőrző történelmi eseménye, mely idén harminckettedik alkalommal állít emléket az 1335-ös hármas királyi találkozónak.
Ez a nemzetközi konferencia .- mely hármas királyi találkozóként vált ismertté - a 14. század eseményeinek egyik legfontosabb momentuma volt.
Ezt a találkozót, ahol igen jelentős politikai és gazdasági egyezmények jöttek létre I. Anjou Károly, a köznyelvben Károly Róbert magyar király hívta össze, aki 1310 és 1342 között uralkodott hazánkban. Ezenkívúl ő volt a magyar Anjou-ház alapítója is.
A z 1335 őszén megrendezett diplomáciai találkozó, melyen Luxemburgi János cseh király és Nagy Kázmér lengyel király is részt vettek, egy a három ország közötti szövetséget és együttműködést hozott létre. A Lengyelország és Csehország közötti viszályok megszűntek.
Az együttműködés olyan sikeres volt, hogy a három királyság gazdasága ebben a korban virágkorát élte, és voltaképpen biztosította gazdasági függetlenségüket Bécstől és a nyugati kereskedőktől.
A találkozó Thuróczy János krónikájában
„Az Úr 1335. évében, Szent Márton ünnepe körül János cseh király és fia, Károly, meg a lengyelek királya Magyarországra, Visegrád várába jött Károly királyhoz, hogy ott örök békeegyezséget kössenek. Ez meg is történt. A cseh király ebédjére a magyar király bőkezűségéből mindennap kétezer ötszáz kenyeret adtak, és a királyi étekből is bőségesen; a lovaknak pedig egy-egy napra huszonöt mérő abrakot.
A lengyel király ebédjére pedig ezerötszáz kenyeret és élelmiszert bőségesen; borból száznyolcvan hordót mértek ki. Magyarország királya különböző drága ékszerekkel is megajándékozta a csehek királyát, úgymint ötven ezüstkorsóval, két tegezzel, két övvel, egy csodálatos sakktáblával, két felbecsülhetetlen értékű nyereggel, egy szíjas tőrrel, amely kétszáz ezüstmárkát ért, meg egy csodálatos munkával kidolgozott gyöngykagylóval. Mivel Lengyelország királya adófizetője volt a csehek királyának, s mivel Károly, Magyarország királya feleségül vette a lengyel király nővérét: Magyarország királya, Károly, ötszáz márka legfinomabb aranyat adott neki, hogy megváltsa őt a cseh királynak fizetendő adózástól. Elhatározták itt azt is, hogy ha e királyok közül bármelyiket vagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek kötelesek segítségére sietni. És ezt egymás között nagy eskükötéssel is megerősítették.”
Ajánlott irodalom: Dümmerth Dezső- Az Anjou ház nyomában
Mályusz Elemér - A Thuróczy-krónika és forrásai, Akadémia Kiadó
Szerz.: @Niedermaier Krisztina
@Ez az én blogom, én írom. A blogon megjelenő írások eredetiben megoszthatóak, de kimásolni és máshol közzétenni nem megengedett. Kivételt képez, mikor is az első sor vagy mondat kerül átemelésre, majd a folytatásért a blogra kattint az olvasó.
