"Ha elmúlik Karácsony...a szeretet lángja halványabban ég...,"- ezen a mondaton minden évben elgondolkozom, mióta eszemet tudom, de sosem írtam le, hogy miért. Talán nem tartottam fontosnak, hogy mások is elolvassák miért érint meg ez az egész három napi ünnep körüli sürgés-forgás, mi benne a szép és miért nem mindíg tesz boldoggá, ha eljön ez évnek ezen időszaka.  De ezúttal megteszem és leírom, mert amellet, hogy a családoknak mit is jelent ez a néhány nap, nem volt még eddig olyan év, amikor úgy éreztem, hogy Karácsony Ünnepe nemcsak egy "személyes" megemlékezés, és talán sosem volt aktuálisabb, mikoris a Megváltó érkezését vártuk...,- és mit is jelent ez mai egyre rohanóbb és talán kicsit elfásult Világunkban..?.. Mert lehet, hogy ami sokaknak természetes, az máshol nem az... Sok a kérdés, de hol találhatjuk a válaszokat..?

Tehát, ismét elmúlt egy Karácsony, elszállt elrepült, talán az Angyalok szárnyán, vagy csak a szívekből „tünt el” ily hirtelen? De miért is nem lehet egész évben ilyen a Világ? Miért nem figyelünk oda egymásra akkor is amikor nem piros betüvel állnak a számok a naptárban? De mielőtt még szó érne a ház elejét, természetesen mindig vannak kivételek és ezért örül a szívem. De elszomorodom, mikor látom és érzem a felületes pillantásokat, amikor elrohannak a percek és az órák, amikor lényegtelen dolgokra pazaroljuk az értékes időt... Amikor hetekig rohangálunk drága ajándékok után, hogy felül múljuk egymást és a nagy sietségben és kapkodásban olyan kimerültek és fáradtak leszünk, hogy egymásnak sem tudunk örülni.  Eszembe jutnak azok a Karácsonyok, amiket egyedül töltöttem és egyetlen "társam" a televízió volt... - és Istenem de nem hiányzott semmi sem, csak egy kéz ami megfogja a kezem, csak egy társ, akinek vállára hajthattam volna a fejem...

És tudom, hogy ezzel nem voltam egyedül,- és amikor azt olvastam egyik barátom közösségi oldalán, hogy senki nem érdemli meg, hogy egyedül legyen karácsonykor...,- hát bizony...nem is érdemli meg senki, de a valóság  sajnos messze nem ezt mutatja...

Három nap meghittség, három nap nyugalom, három nap béke…,- de belegondoltunk abba – és igen biztos vagyok benne és őszintén remélem, hogy egyre többen lesznek, akik „újra” értékelik ezt az időt, mert Földünk oly sok helyen vérzik, miközben mi csak az ajándékokra és a pompás és tökéletes libasültre koncentrálunk vagy a sehol nem hiányozható páratlan töltött káposztára, a mákos és diós bejglire,-  de végletekig sorolhatnám mi mindenfélét kóstolhatunk a szépen és díszesen terített asztalon. De mindenhol így van ez…? Nem, sajnos nem és ilyenkor nem csak messzi országokra gondolok, hanem saját saját hazánkra is.

Amikor az a legnagyobb gond, hogy hogyan szerezzünk csillámport a fenyőfára, de máshol még arra sem telik, hogy legalább egy csillag ragyogjon a csúcson.

És még mielőtt, bárki azt hinné, hogy el akarom „rontani” az ünnep fényét, elmondom, hogy nem!! Pontosan azt szeretném, ha igaz szívvel várnánk Karácsonyt és ha ez az érzés nem érne véget december 26-ával és ha nem megint egy évet kellene várni arra, hogy törődjünk egymással...

Mindenki örül egy szép, csillogó szalaggal átkötött csomagnak a fenyőfa alatt - de a vásárlás hevében, hogy megtaláljuk az "igazi" ajándékot - gyakran elfelejtjük, hogy az "igaz" ajándékot sosem fogjuk tudni megvenni a legdivatosabb boltban sem..!!!

@Niedermaier Krisztina

@Ez az én blogom, én írom. A blogon megjelenő írások eredetiben megoszthatóak, de kimásolni és máshol közzétenni nem megengedett. Kivételt képez, mikor is az első sor vagy mondat kerül átemelésre, majd a folytatásért a blogra kattint az olvasó.