Ma egy különös „utazásra” szeretném meghívni az olvasókat, - mégpedig egy egészen romantikus, de ugyanakkor történelmi mégis néha játékos, meseszerű színtereket is felvonultató világba, mégpedig az operák és a klasszikusok birodalmába.

 Azt gondolom, hogy az operák világa egy egészen különös és leírhatatlan varázslat, talán mintegy ”életforma”, – amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de középút nem létezik. Kicsit szeretni vagy kicsit nem szeretni, ezt nem lehet. Csak hallgatni és érezni, ahogy elvezet csodálatos, ismeretlen világokba, ami hétköznapjainkban mentsvárat nyújthat és egy kis álmodozásra ad lehetőséget. Ahol azok lehetünk, akik szeretnénk lenni, ahol nem szabnak határt a logika törvényei. És ez akkor is igaz, ha vígoperáról vagy egy komoly, történelmi témájú zeneműről van szó. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy ez a művészet szinte minden ágára vonatkozik, lehet az egy Botticelli festmény vagy egy antik görög szobor, amely régi korokba viszi vissza képzeletünket.

Őszintén bevallom, hogy eme műfaj szeretete és tisztelete még iskolás, - és gimnazista koromra nyúlik vissza. Emlékszem a „Varázsfuvola” első dallamaira amit még gyerekkoromban egy régi bakelit lemezről hallottam. Igen, ez volt az első találkozásom az operával és ettől kezdve úgy éreztem valami odavonz és arra késztet, hogy még többet halljak.  Sokszor fülemben cseng az Éj királynőjének áriája, mely az operatörténelem egyik legfantasztikusabb koloratúrszopránja.

Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy minden hétvégén ott ültem az Operaházban vagy az Erkel Színházban,- különösen az olasz nyelven előadott operákért rajongtam. Azóta bármerre is utaztam és utazom a Világban, mindig azon vagyok hogy valahol valami különlegeset halljak és lássak. És akkor még nem is említettem, hogy milyen fantasztikus élmény már csak belépni egy ilyen gyönyörűséges épületbe,- az idő megáll, másképp telnek a percek és más a levegő illata. És ha a nézőtéren kialszanak a lámpák máris egy varázslatos Világban találjuk magunkat, - a színpadon kigyúlnak a fények és ez első dallamok megérintik a szívünket.

Sok klasszikust nevezhetnék meg, a végére sem érnék a felsorolásnak. Számtalan operát láttam és hallottam már Budapesten és Európa néhány más városában is, de egyet mégis ki szeretnék emelni a sok közül,- mégpedig Puccini Turandot című operáját, melyet San Franciscóban volt szerencsém átélni egy fantasztikus utazás során.

Bátran mondhatom, hogy az élmény egy Életre szóló, az előadást olasz nyelven énekelték ami amúgy is az operák nyelve. Szépséges Liu áriája a "Tu che di gel sei cinta"  és Turandot éneke, amiben bevallja titkolt érzelmeit az „ismeretlen” hercegnek, és ahelyett hogy leleplezné Kalafot a császári udvar előtt nem a valódi nevén, hanem „Szerelemnek” szólítja. Mert az igaz szerelem, mindig felülírja a szabályokat és nem ismer semmilyen törvényt.

A kedvencem mégis Kalaf áriája a „Nessun dorma”, pedig a döntés szinte lehetetlen. Mert sorolhatnám a Pillangókisasszony „Un bel de vedremo”, vagy Verdi Trubadúrjából Azucena áriájával, vagy akár Tosca imájával…Olyan mintha tegnap lett volna, pedig már néhány év is eltelt azóta, de ez mit sem halványított ezen a bíborvörös érzésen.

Remélem, hogy ezzel az írásommal sikerült felkelteni mindazoknak a kiváncsiságát és érdeklődését a klasszikusok iránt, akik eddig még nem igazán ismerkedtek meg ezzel a műfajjal, vagy úgy gondolják, hogy számukra ez túl nehéz és komoly. Nos, a rajongók tudják, hogy opera és opera közt nagy különbségek vannak, –  természetesen Donizettit, Verdit, Erkelt, Puccinit, Wagnert, Bartókot vagy a nagy orosz zeneszerzőket, de főleg a modern, kortárs operákat nem tehetjük egy lapra és összehasonlítani szinte lehetetlen, de legalábbis nagyon nehéz. Viszont van egy találó közmondásunk, miszerint „A puding próbája az evés” – tehát ha még nem néztünk végig egy klasszikust sem, hát hogyan is mondhatnánk, hogy ez nem nekünk való?

@Niedermaier Krisztina

@Ez az én blogom, én írom. A blogon megjelenő írások eredetiben megoszthatóak, de kimásolni és máshol közzétenni nem megengedett. Kivételt képez, mikor is az első sor vagy mondat kerül átemelésre, majd a folytatásért a blogra kattint az olvasó.